W
kezeügyébe kerül, darabokra töria zenészek hang¬
Szereit, à zongorät ... Egyszerre csak elökerül
Pieretle. s haragos völegényéhez simul, täncra hivja
s engeszteli „ Tänc közben azonban hirtelen meg¬
borzad, összeräzködik; a „halott“ jelenik meg
elôtte, ki azlän a buffeinél poharat nyujt feléje,
majd mikor a völegény keresi Pierrette fätylät,
feléje nyujtja a szobäjäban maradt menyasszonyi
csipkét. Pierrettc a fätyol ulän nyul és
igy szinte önkénytelenül visszalér Pier¬
tot szobäjaba
Igy kerül Arlechno
hütelen menyasszonyäval a halotti szobäba (III.
kép), hol megtalälja a kereseit fätyolt. Arlechinos
lätva a feritelt asztalt, a lakoma maradvänyait és
a meghalt Pierrot tetemét, fäjdalmas dühében
Pierreitet arra kényszeriti, hogy meghalt szerelme¬
sével koccinison. A pamlagra, a teritett asztal mellé
vonszolja a hullät, odaülteti a remegö Pierrettet,
azlán kaján, ördögi mosolvlyal arcän räjuk zärja
az ajtöt. A leány itt megörül s Pierrot visszatérö
barätai mär holtan talälják mindkettöjüket; a teri¬
teit asztelnäl, a tövig leégett gyertyäk kisertelies
vilägitäsänäl.
Mikor a télen (ugy emlékezem januär elsö
felében) Drezdäban legelöször adläk a darabot, az
egész zeneviläg erdeklödése kisérte. Dohnányi, a
viläghird magyar zenész elsö szinpadi kisérletéröl
volt szö. Zenei ällapotainkra jellemzö, hogy mikor?
ennek a zenetörténetileg érdekes „Uraufführung“-
nak külföldön kellett végbemennie: operahä¬
zunk vezetösége és a zeneakadémia egy jelentékte¬
len német szerzönek diadalmas bevonuläst akar¬
tak kieröszakolni a magyar operahäzban..
S a „Rahab“-röl és a budapesti bemutató dacära
„felfedezetlenül“, maradt szerzöjéröl
senkise beszél többé. Se Mészäros, se Mi¬
halovics nem gyönyörköduck ma mär „Ra¬
hab“ zenéjében
A Schnitzler-féle rémdrämähoz Dohnänyi igen
kifejezö, erdekesen szép zenét irt. A zene min¬
denült rendkivül ügyesen simul a szöveg mondani
valöjähoz s egy-két bänló reminiszcenciätól el¬
tekintve ötletes és eredeti. Különösen a lirai rész¬
letek sikerültek; dallamosak, meggyózöek. Talán
sehol öszintébben, fesztelenebbül nem harmonizal,
mint a bäjos szerelmi jelenetek naivul öntudatos
zenei felépitésénél. Zenéjéböl kihallszik az energia
Es a kellem; lüktetó elevenséget és önludatos paj¬
zänsägot szólaltat meg minduntalan bennök.
Drämai jeleneteit is nagy erövel festi; de itt
nagy tudäsa mellett is, hangszerelése fogyatékos
néha. Akárcsak, ha primhegedüsei helyett is csupa
mäsodhegedüst jätszatna Zongoräjának ter¬
mészeies beszélö hangjai csodälatosan belekeve¬
redtek, benne éinel. ennek az archaisztikus miljö¬
nek egész biedermayeres hangulatäban. A derüs
momentumok és megräzóan drämai akkeentusok
egymäst vältjäk fel näla; természetes, igazi natu¬
ralistähoz valé zenei elöadäsban. Az elsö felvonäs¬
beli graciózus keringö, a szomoru, u. n. siri
gyäszinduló, a nagy slilben kissé Strauszosan fel¬
épitett bravuros keringö (a ll. kép bevezetöjében),
azután a magyarosan stilizält menuette és az er¬
dekesen bizarr gyorspolka a zenés némajäték leg¬
szebb és legeredelibb részletei.
A szereplök közül elsó sorban Szoyer
llonka bäjosan graciózus Pierrette-jéröl kell dicsé¬
röleg megemlékezni. fätéka beszédes, könnyed
mimikäja mindenkor kifejezó; anélkül, hogy egy
pillanatig is tulzästa ragadnä. Természetes bäjät
s pajkos elevenségét csodälalosan érvényesiteni
ludta. Kornyai szinjätszó képességéröl mindig
M Mesike ncmafätek regies millöscbe
A diszleiek slilusos voltän csupän a bäntöan
SZimmetriäs elrendezes rontott. A biedermayeres
miljó egyébként müvészileg volt megtervezve.
Pierrot szobäjäban a Biedermayer-kor levendu¬
läs illata is érezhetö volt. A zenekar szinesen, ki¬
fejezeiten jätszott s läthaté ambicióval vitte diadala
a zseniälis Dohnányi elsö szinpadi munkäjät. A
betanitäs munkäjät Szikla karmester végezie sze¬
reiettel és müvészi ambicióval.
A közönség, mely érthetö erdeklödéssel värla
Dohnányi elsö szinpadi bemutalkozäsät, tet¬
széssel fogadia a mai bemutatôt. A „Magyar
Szinpad“ läzas forgaläsa és olvasäsa legjobban
bizonyitotia azonban, hogy Schnitzler rémdrämäja
milyen megoldhatatlan zenei feladatot rött Dohnä¬
nyira. A bäjos keringó, a bravuros walzer és ma¬
gyaros motivumokböl felépitett menuette különösen
letszettek. A közönség nem is fukarkodott az el¬
ismeréssel, hanem leikesen, igazán örömmel tap¬
solt — s az összes szereplöknek, különösen Szoyer
llonkänak, Kornai-nak és Guerrá-nak häläs
volt a mai szép esléért. Guerra növendékeitöl
gyönyörd babärkoszorut kapott. A némajäték utän
a „Navarrai leány“-t adläk. Krammer müvészi
alakitäsa és éneklése megérdemelt elismerésbeyf
részesült.
Rottenbiller ögön.