box 8/7
4.9. Anato
Zyklus
.
.
a szabadságot. Vagya teljesil, de midón reggel má
à lui. Elesen mélyreható, helyes tudattal tette, mert
a volegényi csokrát hozzák és a nôtel búcsúzni
valban van valami sodálatosan érdekes az ember
készul, a nem akarja engedni, ragaszkodik hozza
természet ertéeiben, amely megnevezhetetlen vonza
és mindenféle kellemetlenkedésekkel jelenetezik. De
lommal vonja a lependult letzene, a legörökebb birtok
felvillan it is a vezeto gondolat, hogy a házaselet
a múlt telep-birtoka telé. Az emberek szeretnek hátra
nem semmisiti meg a szerett, hanem valojában
fordálni és az irók kézzel-lélekkel felkarolva szövik
kivánatos szinezete altal noveli értekben. Es ez aztán
élebe a lepergett törteneteket. Szeretik a leviharzt
megteszi hatas, a no megszunik akadekoskodni
körülménycket, kereteiket s tömegeiket jeleniteni meg
és Anatol deresedó lélekkel, ajan szenvedély viharok
és a múltat el reláthat, számító kimértséggel épitik
nyomaival megindul menyasszonyho, hogy vele
fel zatargó talajukon.
karoltve haladjon a élet homályos, zivatarba vesó
Henri Levedan, az eros, éles észlelet mesterének
estéje felé...
múvészeteben is rá találunk czekre a croshatasu voná-
Szines világ, örvendo emberek, akik élveznek,
sokra. Elobbi múveiben sem rázta le tartózkodással a
szeretnek, lelkük mély be rejven az elmulas érzett
korok szineinek felvetését, helyesen-helytelenil meg
Követi ez ket, velik egytt lebe, de a tekintetek
rajzolta, a jelen drámájában pedig nagyot hajott,
nem rezegnek meg. Nem félnek az összeomstol
forradalmi képet akart megrögziteni. De számítása és
szembe neznek a halalla, nem látnak benne merev¬
tehetégereje ez alkalommal beváltatlanul elfordult
seget, hanem inkább valami halovány, tompakongas
tóle, mondhatni eserben hagyta. Megrajzolta ugyan
hallgatag melodiat. Szének taláják az életet s sze-
képét, festett a feszulo vásznon, de nem alkalmas vas-
nek a halalt és a szerelmek sorában az elmúlás
non és nem alkalmas szineknek keverésével. Olyan ez
tükrzódik. Az egik no lehervad s nyomában a
a move, mint egy nyers anyagból való csoportozat,
másik és a féri változatlan allandosággal vágyódik.
amelynek tárgyat helytelenúl választották meg és jól
Letünnek, de megmaradnak, mint méltó értée a
ismert alakiainak talajául verejtékkel, a lerontas verej-
lélekelem belsejében es egy-egy összehajtogatott,
tekevel dolgozták meg az ismételten alaomló földet.
valaha illatos, rozsaszin levelke emlékében. Az
Mert bár alapszinil helyesen választotta meg a
elmálás derültté éled, az elfojtottságok felengednek
forradalom viharkorszakát, cz találo helyzet, de ami
és velik, bennik mutatkozik e mú irójának érdeme.
rajta törtnik, az embereknek a gondolkodásmodia in-
A boncolo lélekbúvár emberismer hangja hangzik
kább fogásos, ötletes, mint igaz és természetes. Magá
beszédébol. Eles látással ismeri alakat, belat szivik
nak a falaknak a jelleme nem egenes, nem egesz
árnyalataiba és a lélek legbensób bonodalmai
séges s betegsége áthuzódik a körbe nyomúló csopor¬
életteli, megkapó természetessegú szavakban röi-
toknak tagjaira. A szabálytalanság általánossá válik
tódnek meg. Oly természetesseghen, hogy az ember,
és a korulményeknek ily módon való torlódó alakulása
aki a múvészi munkában természeténé foga mindig
pedig nehéségeket, keménységeket töörit össze s
az önmagára vonatkoztathat részleteket, sajat magt
megbomlasztó ferditóleg hat a cselekmény egészere
keresi, úgy érzi, hogy vele is megtörtentek, 6 maga
összessgeben.
is keresztülment ezeken a kis megnyilvánulasukban
Erosen kierzik, hogy az ró már vizsgalta, forgatta
kedes törteneteken. A hangulat egybekapesolodik,
ezen embereit, hogy egy fiatalkori regénében már
összeolvad a szipadon jatszókéval és úgy érezzik,
szerepellette. Még akkor bels je a fejletlenség elore¬
mintha magunk is Anatol jelmezében volnánk, az 6
törere vágy, fejlodni akaró forrongasaban pezsgett
útját robotnánk vagy robotuk volna be. Valami
és alkotásának levegoje fojtódott volt, valami homályos,
összhangzatos köösseg terjeng rajtuk és midón a
nem tiszta, nem áttetsz. Most elfogódva nyt alakai-
hos eltänik szemeink elöl és körültekintink, gy
hoz és drámává alakításában néhány cseppet átvett, el-
találjuk, hogy az iro, aki erkölesi alap tekintetében
vegyitett a modulatlanul köös, belehellés váró lég
a nyomasztó betegseget egszegduzzadas ganant
halmazból. Es ez sztserkent, rárakodott a tidore,
fogván fel, talán helytelen nyomon haladt, mégis
beszivárgott a lelkekbe s húzódva elboritott mindent.
a maga társadalmanak képét hú elevenseggel rajzolta.
Atterjeng az egz vonalon, amelynek központjá
ban egy regedö kisasszony, Saint-Salbi grófno helycz-
LAVEDAN HENRI SIRE.
kedik el. Ez már hatvankettedik évét számlálja, mu-
Vogue, a nagy francia kritikus szerette mondogati:
velt, esiszolt lelki nó, bár sokszor kértek, azert nem
Le conservatisme ne va pas an monde, il tire le monde
ment férjhez, mert egy hihetetlennek látszó bels su-