4.9. Ana
Zyklus
box 8/7


Budapesti szinházi krónika.
Irta: Szy.
(Pekár Gyula: Draghy Eva eskuje. Lengel Menyhrt: A próféta.
Schnitzler Arthur; Anatol.)
A dráma — egy dráma önmagában véve befejezett
egés és van akkora kulturalis fontossaga, hogy a kritikai
érdeklódéssel szemben a sajat lábán alla meg a helvét.
Akár egyedl bukkan fel az irodalmi meddoseg szaraz évei¬
ben, akár harmad vagy tizedmagával egyeterben. Minden
drama a megjelenésénél fogva egyénisé és különálló, zart,
megköveteli a sajat magával való foglalkozást. De mi
emberek, akik drámákat latunk és drámákról gondolko-
dunk, már nem vagunk ennyire exklusive, a mi lelkink
a tegnapp benyomásaitól preparálva varja a holnapi napot
és ket lelki emoció kööt lehteten megszakitanunk min-
den összefüggest, egyik a másik után következik, az elsó
a másodikra hat es az összes impressziink egy, egyeten
egy képbe olvadnak össze, amelynek egyensula vagy pedig
zavaros háborgása attol függ, hogy az egymásután felbuk-
kanó lelki szenzaciók miképpen alakitik at a gondolkodá-
sunkat. A gondolkodára mindenesetre szükség van seppen
azert egyaltalában nem erdekel a tomeg, amely nem gon¬
dolkodik, sem a sznob, aki mástól veszi kölcsön a gondola¬
tait, csakis és egredil az amator, aki onmaga iránt valo
kötelességnek valla, hogy valahányszor szinházi esemének
törtennek, beljon a zöllyjebe és a látottak nyomán ren¬
deni próbálja gondolatait. Az amator, a budapesti amator